Admin
Admin
Hozzászólások száma : 44
Join date : 2011. Jan. 15.
 |  Tárgy: Miranda Fox (vámpír)  Szomb. Ápr. 09, 2011 6:17 pm | |
|  -------------------------------------------------------------MIRANDAJANEFOX-------------------------------------------------------------"IF SHE REALLY KNOWS THE TRUTH, SHE DESERVES YOU"Hétszázhúsz év rendkívül hosszú idő. Ezzel tisztában vagyok. Azt sem értem, hogy tudtam túlélni ennyi évet. Hétszázhúsz. Kevésnek tűnhet néhány halandó, tökéletes életet élő ember számára, azonban vannak olyanok, akik "megszámlálhatatlan évekként" könyvelik el. Például én is. Ennyi ideje gondolkodom az élet értelmén. Ennyi ideje teszek meggondolatlan dolgokat. Ennyi ideje vagyok magányos. Ennyi ideje vagyok vámpír... Sokan nem hisznek a létezésünkben, azok a földhözragadt emberek azonban ostobák. Mi nagyon is létezünk, vérre szomjazunk, és megszerezzük, amit akarunk...bármi áron. Iszonyatosan sok áldozatom volt már az évek során, és még gyűlnek a végeérhetetlen hosszú listámon a nevek. Számtalanszor megpróbáltam már megváltozni. Elhatároztam, hogy jobb leszek. De nem áltatom magam tovább, kizárt dolog, hogy valaha is jó legyek. Ez az én életformám, nem tehetek ellene semmit, nem szállhatok szembe saját magammal. Pedig most is épp azon vagyok. Harcolok a bennem lévő "szárny nélküli angyallal" és "kegyetlen ördöggel". Egyelőre még nem tudom, ki fog bennem felülkerekedni. Nem hiszem el, hogy még hétszázhúsz év után is ilyen erősen és megingathatatlanul küzdök saját magam ellen! És mindezt azért, hogy ne öljek meg egy hét éves kislányt.
-Mit szeretnél tőlem? - Kérdezte a gyermek riadtan, én pedig a nyakától pár centire megálltam. Letettem a földre, ugyanis az előbb a falra tapasztottam, hogy ne kelljen leguggolnom hozzá, és elfordultam tőle.
Csak arra tudtam gondolni, hogy ez rémült kislány, akinek az élete az én mocskos kezeim között van, nem kiáltott segítségért, ahogy a többiek. Hanem csendesen, szinte teljes nyugalmat erőltetve a hangjára megkérdezte, mit szeretnék...nem akarok...hanem szeretnék tőle. Mint aki nem ért az egész helyzetből semmit. Talán tényleg nem fogta fel? Nem jött rá, hogy az ő rövid kis életének befellegzett? Hát nem érti?? Ismét felé fordultam, ám ezúttal emberi arcomat mutattam felé. Hideg tekintettel meredtem rá.
-Az életedet. - Őszinte választ adtam a kérdésére. Vagy mégsem? Elvégre magam sem tudom, mit akarok pontosan. Kétségek közt vergődök. A kislány szeme meg sem rebbent. Láttam benne a félszt, azonban még most sem ordított torkaszakadtából azért a segítségért, amiért mindenki szokott, mielőtt örökre elhallgattatom őket. Nem sikítozott, nem akart elmenekülni. Mint aki vágyik a halálra. Nem, ez teljességgel lehetetlen. Minden gyerek szeret élni, én is szerettem. Csak bámultunk egymásra, aztán leültem mellé a hideg utca kövére. Szenvtelenül néztük egymást, aztán nekiszögeztem a kérdést.
-Meg akarsz halni? - Úgy tettem fel ezt az egyszerűnek tűnő, mégis súlyos kérdést, hogy még abban sem voltam biztos, hogy tisztában van-e a "halál" fogalmával. Mégis úgy éreztem, hogy egy értelmes kölyökkel van dolgom. A kislány halkan, szinte hangtalanul válaszolt, mint aki a sírással küzd.
-Nem. - Meglepődtem a válaszán, aztán szóra nyitottam a szám.
-Akkor miért nem futsz el? - Kérdeztem tőle. Hiszen láttam rajta, hogy érti, mi fog történni vele. Tudja, hogy ez az utolsó napja. Viszont ahogy ő mondta, nem akar meghalni. Nem értettem, ez annyira szürreális. A kislány válasza ledöbbentett.
-Mert nincs értelme. Elfuthatok, de el nem bújhatok. - Láthatatlan könnyek szöktek a szemembe. És nemcsak azért, mert egy ekkora gyermek ilyen bölcsen gondolkodik, hanem mert eszembe jutott a múltam...az emberi múltam. Ez a lány sok mindenben hasonlított rám. Egyszerűen nem tudtam bántani. Felálltam és ráemeltem hűvös tekintetem.
-Fuss. - Ő kikerekedett szemekkel bámult rám és megrázta a fejét. Ekkor ráordítottam, a szemeim szikrákat szórtak az elfojtott dühtől.
-Fuss már el, a fenébe is! - Hirtelen felpattant és rohanni kezdett. Én pedig sóbálvánnyá merevedve álltam. Eddig még egy kiszemelt áldozatom sem hagytam elfutni. De ez most más volt...
( Kelly;; hétszázhúsz, de huszonháromnak néz ki;; vámpír;; Kristin Kreuk) | |
|
