Bonnie Klaja Tanner

-------------------------------------------------------------
BONNIEKLAJATANNER
-------------------------------------------------------------
"So why you standin' over there witcha clothes on,
Baby strip down for me,
Go on take em off.
Don't worry baby,
Imma meet you half way,
Cause I know you wanna see me."


- Szerintem gyönyörű nő, csak azért nincs nála éppen minden rendben...
Úgy tettem, mint aki nem is hallja azt, amit beszélnek. Szorosan az ajtóhoz tapasztottam a fülemet. Ez a mániám. Tudjátok a vámpírok világa érdekes, sohasem lehet tudni, hogy a hátatok mögött ki beszél ki és ki mit mond el a másiknak. Azt már tapasztaltam, hogy semmi sem marad titok, főleg a vámpírok felső köreiben. Én vagyok a tetején, legalábbis Alaszka tetején. Óvatos voltam, nagyon kimért és pontos. Mezítláb voltam és csak egy hosszú, kék ruha volt rajtam, amit még a nemrég lezajlott összejövetelen viseltem, három állammal arrébb. Hamarosan reggel és le kellene feküdnöm, de az előbb meghallottam, hogy a szolgálóim rólam csevegnek. Ilyenkor valahogy elfeledkezem a fáradságról és szívesebben hallgatom a megjegyzéseiket. Biztosan a ma estéről beszélnek és természetesen rólam. Én pedig olyan paranoiás vagyok, hogy az hihetetlen és rögtön ki is borulok. A dokim szerint nem kellene ennyire rosszindulatúnak lennem, de mióta csak kezel tudja, hogy képtele vagyok erre. Összeszorított fogakkal várom, hogy most mit fognak mondani és kíváncsi vagyok arra, hogy mindezt hogyan is közlik. Ugyan is sokan nem figyelnek a nem nyelvi jelekre, amelyek sok mindent elárulnak. Ilyen lehet például a hangsúly vagy a beszédtempó. Eddig csak azt állították, hogy szép vagyok, de nincs rendben nálam minden. Mintha ez olyan nagy újdonság lenne! De most komolyan, ők mit kezdenének ilyen múlttal?
- Ezért nem kellene piszkálnunk, inkább töröld már el azokat a poharakat!
Tiffany, vagyis a házvezetőnőm szólalt meg, édesen és hangosan. Mindig is ő volt a személyzetem egyetlen olyan tagja, aki legalább megért. Nyelek egyet, bár nem vagyok rászorulva, mozdulni azonban nem mozdulok. Megvárom, hogy mi lesz ennek a vége. Kezeimet az ajtóra helyezem. Érdekes, hogy pont erről beszélnek. Ma viszonylag, elég kellemesen elvoltam. Élveztem azt a kis partit, amit Washington állam királya rendezett. A múltkorit mindenképpen felülmúlta. Hallok valami zörgést és azt, hogy az egyikőjük erőteljesen köhög. Ha megint lebetegedik és szabit kér esküszöm, hogy megeszem.
- Mi nem piszkáljuk, csupán azt mondjuk, hogy még kell neki az agykurkász!
Háh. Lebukott a kis mocsok. Még hogy ő nagyon is tiszteli az orvosokat, mert egykor az akart lenni. Hát, érzékelem, hogy mennyire. Ha rajtuk múlana, még egy hülye szanatóriumba is bezárnának, csak hogy megszabaduljanak tőlem. Elvileg én olyan jégkirálynő vagyok, hogy még rám nézni is fáj. A múltkor ezt mondták. Hihetetlen, hogy ezek az emberek, akik itt dolgoznak és kedvesen(vagy mégsem?) mosolyognak, csak úgy simán kibeszélnek engem az első adandó alkalommal. Ilyet szinte minden este tesznek és én mindig kihallgatom őket. Ezt elmondtam már a dokimnak, aki azt javasolta, hogy ne foglalkozzak velük, jobb nekem a kritikák nélkül. Én azonban nem adom fel és inkább meghallgatom ezeket a szánalmas embereket. Tiffany az egyetlen, aki talán nem is gyűlöl annyira. Mindannyian megvetnek és utálnak.
- Tudod Clara, vannak olyanok is a világon, akiknek nehezebb a sorsuk mint nekünk, szerintem neki kifejezetten az volt és most éppen azon van, hogy feldolgozza.
Ez pedig kérlek szépen Rachel nyávogós hangja. Ő csak azért védett meg, mert Clara utálja. Kész őrület, ami itt folyik, az udvaromban. Tudom ezeknek a szolgáknak a gondjaikat és tudok mindent róluk. Titokban néha kilesem őket, amikor olyasmit tesznek, amit nem szabadna, de nem kérem rajtuk számon. Ők emberek és mindannyian 20-25 évesek. Azért vannak itt, mert én őket választottam ki. Nem szeretem, ha az alkalmazottaim megöregednek, ezért ügyelek arra, hogy mindannyian fiatalok legyenek. Minden évben hirdetek egy casting-ot, ahol kiválasztom a legjobbakat. Örülhetnének, hogy egyáltalán ők dolgozhatnak nekem, nem pedig panaszkodni. Érzem, hogy itt a vég. Bár ma viszonylag jól elvoltam tudom, hogy az estém szörnyű lesz. Aludnom kell valahogyan és inkább azzal kellene foglalkoznom, hogy holnap mit tegyek és mit ne tegyek, de félek, hogy rossz állapotban leszek. Hirtelen valaki megragadja a vállamat és hozzám bújik hátulról. Végigsimít egyet a hátamon és megcsókolja a nyakamat. Érzem, hogy meg fog szólalni.
- Minden rendben?


(búúú;; kétezer-háromszázhuszonnégy(17);; vámpír, mi más?!;; amber heard)